Megdöbbentő dolgokat mondott a szakember a TIK-ben tartott előadásán (Fotók: Rotaract)

Búsi Dávid az új designer drogok veszélyeiről adott elő a szegedi TIK-ben a Rotaract egészségnapján. Megdöbbentő dolgokat mondott a jelenleg nagyrészt legális dizájnerdrogokról, amelyek sokkal könnyebben hozzáférhetőek, mint az alkohol, szinte minden iskolában vannak dílerek, a fiatalok pedig céltalanul, csak azért fogyasztják, hogy egy kicsit kikapcsolja őket az elviselhetetlen stresszből, amire a mélyszegénység még tovább rásegít, az állam pedig csak a szőnyeg alá söpri a dolgokat.

A szakember elmondta, a dizájnerdrogokhoz - mint például a herbál - sokkal könnyebb hozzájutni. Egyszerűen postán szállítják, és a legtöbb iskolában, míg alkoholért 300-400 métert kell elmenni a következő kis üzletig vagy dohányboltig, addig a legközelebbi dílert az aulában, vagy a fiúmosdóban találják meg jó eséllyel. Szinte minden iskolában van terjesztés - mondta el, hangsúlyozva:

a szakiskoláktól az elitgimnáziumokig szinte az összes intézmény érintett.

A korábban fogyasztott szerektől elsősorban a kikapcsolódást várták - buliban, délután füveztek például. A tévesen biofűként ismert herbál használatával ehelyett már a kikapcsolás a cél, nem tartozik hozzá se szubkultúra, sem semmilyen szórakozás. Azért szívják, hogy az elképesztő stresszt, a családi feszültséget, a megfelelni vágyást a társaknak, és az ellenkező nemnek, a nyomást egy kicsit elfelejtsék, kiüsse őket a "cucc".

„11-ig bírom, utána be kell tépjek, hogy túléljem a nap további részét.”

A pedagógusok nem tudnak mit kezdeni elmondása szerint a nehezen beilleszkedő, és az iskolával "nem kompatibilis" gyerekeket, akik így legalább elvannak a hátsó padsorokban. Sokszor 3-4-szer a mentő viszi el a túladagolt diákokat, mire meghívják például Búsi Dávidot azzal, hogy "tartson prevenciós előadást". 

„Igyekszem csodát tenni, de nem nagyon tudok.”

- összegezte, főleg, hogy a legtöbb iskolában évente maximum egy, jó, ha két ilyen alkalmat szánnak erre.

Az előadó lefestette az átlagdílert is az iskolákban, akiket már rég nem krimibeli gengszterekként kell elképzelni. "14 éves, mondjuk rókusi lakótelepi, aki bandázgat, herbálozgatnak páran" - festette le, majd folytatta: ezt elmesélik a társaiknak, akik szintén kérnek, hogy "szerezzen nekik is" belőle egy adagot, így egy díler átlagosan 3-5 fogyasztót szolgál ki, majd lassan felpörgeti a bizniszt pár tízből százezres nagyságrendbe is, amin lassan nullszaldósból egyre nagyobb haszna is lehet.

Persze a "mini dílereket" sokszor nem a haszon hajtja. Például egy szakiskolába vidékről bekerülő, alapból kinézett, és rossz státuszú diák könnyen lehet, hogy így próbál népszerűbb lenni a csoportban, vagy egyszerűen csak megfelelési vágyból úgy igyekszik beilleszkedni, hogy ő is beszáll mondjuk a herbál fogyasztásba, és adott esetben "bevállalósságával" hívja fel magára a figyelmet.

Ezek a diákok sokszor 11-ig bírják, ami után "betépnek", és elmondása szerint "csak elflashelnek" a hátsó sorban. A tanár nem tud mit kezdeni velük, nem is igazán kompetens a témában, inkább örül, hogy legalább nem zavarják az órát, és azokkal foglalkozik, akik aktívak a tanulásban.

„Betép, az anyja megveri, és legalább addig vele foglalkozik.”

Azt mondta, a drogozás sok esetben egy cry for help is, azaz segítségkiáltás, mint amikor valaki vagdossa az ereit, de valójában nem akar visszafordíthatatlan sérüléseket okozni önmagának.

Elmesélt egy történetet egy fiatalról, akinek édesanyja mindent elnézett, semmire nem reagált érdemben. Egyedül amikor droghasználat után "betépve" ment haza, az volt az a pont, amikor viszont megverte őt. Ezután már nem a hatásért fogyasztott szert, hanem hogy az anyja addig is foglalkozzon vele.

Nem tolongtak az érdeklődők, pedig a téma igen fontos

Illusztrációként, és visszautalván a korábbi beilleszkedésre elmondta, hogy ha az ember megivott 6 Unicumot, és már soknak érzi, de a haverja elé teszi a hetedik shotot, nehéz visszautasítani, ha pedig valaki azt mondja, nem iszik, az első kérdés vagy buzizás, vagy hogy "beteg vagy?"

„Drogozik a gyerekem, akkor ne én legyek már a hülye!”

Nagy megbecsüléssel tekintett azokra a fiatalokra az előadó, akik egy haverjukat maguk vitték be a drogambulanciára, hogy segítsenek neki, miután már annyira túladagolta magát. Sokszor azonban a szülők viszik be a gyereket, hogy "oldják meg", segítsenek rajtuk, mert rajtakapták, kibukott, hogy szert használ.

Ekkor általában a tinédzser bevallja, hogy valóban fogyasztott valamit, majd elmondja az okokat, amik idevezettek. Megfelelési kényszer, kudarcok, szakítás, és sokszor keményen ott vannak köztük a családi zűrök: a szülők nem kommunikálnak rendesen, nem értik meg a gyereket, elhanyagolják, nem szeret az otthoni környezetben lenni, a társai pedig ugyanezt szívják hasonló okokból.

Ekkor pedig, mikor már egy családterápiába be kellene vonni a szülőket is, nekik is el kéne mondaniuk, milyen a kapcsolatuk a gyerekeikkel, sokszor nem vállalják, nem hajlandóak elismerni, hogy adott esetben nekik is felelősségük lehet abban, hogy a gyerekük drogot kezdett használni. Erre jön rá a mélyszegénység és a kilátástalanság, mellyel arányosan nő például a herbálozás aránya, mely korunk alkoholja lett elmondása szerint a fiatalok körében.

Az előadó hiányolja, hogy a modern droghelyzetre vonatkozóan kevés a kutatás, az állam lényegében csak szőnyeg alá söpri a problémát.

„Ha heti öt tesióra belefér a tantervbe, akkor egy mentálhigénia is beleférne”

- összegezte, hiszen 2017-ben a fiataloknak semmit sem ér annyit mondani, mit ne csináljon, alternatívát kell kínálni számukra.

„Amikor volt az a csajom, akkor abbahagytam.”

Védő tényezőket sorolt fel ezután, ilyenek lehetnek elmondása alapján klasszikusan a sportok, a művészetek, az alkotás, melyek jók a feszültségek oldására - a rendszeresen, régóta sportolók között sokkal kisebb a kábítószer veszélyeztetettség.

Kiemelte, hogy fontos védő tényező lehet a család természetesen, ha ez nem jó, annak tünete a drogfogyasztás. Emellett fontos védő faktor a párkapcsolat is, sokan számoltak be arról, hogy amíg volt partnerük, addig abbahagyták a fogyasztást, persze ellenpélda is akad azzal, akit pont a párja vitt bele ebbe.

Hangsúlyozta: ne féljen senki szakszerű segítséget kérni. Ehhez persze hozzátartozik szerinte, hogy segítséget adjon első körben az iskola is, ne pedig botrányt keltsen, amire sokan hajlamosak, így pedig nem segítenek, hanem ártanak a fiataloknak, akik ezáltal még inkább beburkolóznak. Pedig lehet segítséget kapni, itt helyben a Szegedi Drogambulancia nyújt ilyet.